Főoldal

Nézőpont

  • Nyomtatás
Részletek
Kategória: Hírek
Megjelent: 2012. április 10. kedd, 21:46
Írta: Elnök
Találatok: 2862

A nemzeti sorstragédiáink sorában sajnos nem ritka esemény a KILAKOLTATÁS, mondhatnók úgy is, hogy az utóbbi száz évben majd minden nemzedékre jutott ilyen esemény.
Kezdhetjük mindjárt a sort Trianonnal, mely az I. Világháborút követően népünk tömegeit kényszeríttette otthona elhagyására, mi több milliók otthona szorult ki a magyar állam fennhatósága alól a korabeli nagyhatalmak „jóvoltából”.

Folytathatjuk az eseménysort a II. világháború idején a náci német birodalom nyomására bekövetkező, a nyilasok által fémjelzett kilakoltatásokkal és deportálásokkal, majd a háborút követően a szovjet-orosz nyomásra bekövetkező - az ávósok által irányított -kilakoltatásokkal, kitelepítésekkel és az úgynevezett lakosságcserével. Ekkortájt is népünk és nemzetünk ártatlan tömegei szenvedték az önkényt és a terrort.

1956-ban kétszázezren, míg 1989-2010 között több mint ötszázezren hagyták el közülünk otthonaikat „önként”.

Ezek tények. Tudományos nyelvhasználattal akár a magyarság migrációnak is nevezhetjük, mely fogalmi körbe már az erdélyi magyarságból a világba kimenekülő közel kétszázezer emberünk is ide sorolható.

Vajon ez lenne a magyar sors, hogy népünk, nemzetünk népessége az időben és változó létszámban az otthona elhagyására kényszerül?  Ez lenne az úgynevezett turáni átok, amely már honfoglaló őseinket is Belső Ázsiából ide sodorta a Kárpát-medencébe?  

Napjainkra pedig, ott tartanánk, hogy ötezer családot adott ki a magyar kormányzat a globális banki önkénynek, akik kilakoltathatók? Mögöttük pedig, ott „várakozik” sorsára, azaz a kilakoltatásra száz, avagy százötvenezer család?

Láthatóan ma is kettős hatalom működik. A globális és a lokális. A globális pénzhatalom képes lehet olyan nyomást gyakorolni a lokális hatalmakra - így a szabadon választott magyar kormányzatokra is - amelyek ilyen helyzetekbe kényszerülnek?

Bizony féreg rágja a magyar törvényhozást, amikor olyan törvények születnek, melyek megengedik a jelenleg kibontakozó gyakorlatot, az újabb kilakoltatásokat. Újra tömegeink élnek félelemben és rettegésben a végrehajtástól, az otthonaikból történő elűzetéstől, javaikból (autók, egyéb értékek) történő kiforgatásától.

Szövetségünk tagsága kivétel nélkül közvetlenül érintett a devizaalapú kölcsönszerződések kapcsán fellépő banki, illetve a férges törvények által biztosított, végrehajtói önkény és korrupció dolgában. Mi úgy látjuk, hogy az eddigi „megmentő” akciók mindegyikére az volt a jellemző, hogy a Bankszövetség - a kormánnyal egyezkedve - jogilag is be kívánta és kívánja betonozni ezt a jelenlegi exlex, egyben az érintetteknek súlyos károkat okozó helyzetet. Jogszerűvé, legitimmé kívánja alakítani azokat a törvénytelen lépéseit, mely a devizaadósok jövedelmük nagy részének hosszú távú elvonására és vagyonukból történő kiforgatására irányul.  Mi sem bizonyítja ezeket a törekvéseket ékesebben, mint a havi törlesztő-részletek egyoldalú, önkényes duplájára emelése és a fedezetek értékét meghaladó és egyre növekvő követelések. Az pedig, hogy tömegesen adják ki a fedezeteket végrehajtásra, kényszerértékesítésre egyenlő a vagyonelkobzással.

Drámai helyzetben vagyunk. Az általunk szabadon választott politikai hatalom színleg áll csak mellettünk, mi sem bizonyítja ezt élesebben, mint a perilleték 900 ezer forintról 1,5 millió forintra emelése lapos sumák módon az adótörvények között.

Olyan „megoldásokat” azaz szerződésmódosításokat javasol a bankokkal, melyek kivétel nélkül jogvesztők, azaz ha azokat aláírjuk, már bíróság előtt sem kereshetjük az igazunkat, a minket ért károk kártérítését.

Sumák módon a bankok azoknak is, akik fizetnek - mint a katonatiszt - olyan mondvacsinált szerződésmódosításokat kínálnak, melyek a bíróság előtti szerződésrendezés lehetőségét ab ovo kizárja, mégpedig úgy, hogy ha azt nem írja alá a devizaadós, így szerződést szeg és végrehajtásra kiadva a fedezetet máris jöhet a végrehajtó. Mi ez, ha nem zsarolás?

Ami még ennél is aljasabb dolog , amikor a bank a füle botját sem mozgatja a dupla törlesztő részletek okán késedelembe esett devizaadósok helyzetrendezési törekvéseire. Szóba sem áll velünk – ám a fokozatosan a növelt  - kamatos kamattal számolt - tartozást szorgalmasan könyveli. Tízmilliónyi tartozási összegekből, húszmilliós garantáltan kifizethetetlen követeléseket generálva.

Hisszük, hogy a magyar társadalom hamarosan mellénk áll, amikor számszerűsítve ország-világ elé tárjuk az eddigi kárainkat, illetve - ha és amennyiben a törvényi környezet és az alkalmazott gyakorlat nem változik - biztosan bekövetkező  tömegszerencsétlenséget.

Ezúton is felhívjuk mind a fedezet végrehajtásba adásban, mind a végrehajtásban, illetve a kilakoltatásokban tevékeny részt vállalók figyelmét arra, hogy szerepük morálisan nézve nem különbözik a nyilasok és az ávósok gyakorlati tevékenységétől, akiknek emlékezete mára a Terror Házában tekinthető meg.

Ezekben a szervezeteknek  működő emberek tettei emlékezete útja, a történelem ítélőszékén áthaladva pontosan oda vezet, ahova a nyilasoké és az ávósoké, a náci német birodalommal, illetve a szovjet-orosz birodalommal tevőlegesen kollaborálóké. A Terror Háza várja őket. Lehet máris gyűjteni a dokumentumokat. Emlékeztetjük őket arra, hogy mind a nácik, mind az ávósok abban a vélt biztonságban cselekedtek, hogy a korabeli törvényeknek megfelelően, törvényesen járnak el. Ezzel szemben viszont eljött az idő, mikor a társadalom már más fényben látta cselekedeteiket. Mi devizaadósok is félünk, féljenek hát bátran ők is velünk együtt a dolgok kifutásától. Ahogy nekünk van okunk a félelmeinkre, nekik annál inkább és hatványozottan van, mindaddig, amíg a dolgok tisztességgel nem rendeződnek.

Szövetségünk minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy pertársaságai elérjék az Igazságszolgáltatás kapuit és átléphessék a küszöböt, mely a jelenlegi exlex helyzet feloldásának útja. Ám mindaz, amit a szövetségünk tehet és tesz kevés, hiszen ha a Hit és a Törvény nem segít, úgy garantált a bukásunk. Mindezek ellenére avagy éppen ennek érdekében:
- Hisszük és erősen bizakodunk abban, hogy sorstársaink tömegei egyre növekvő számban elhiszik nekünk azt, hogy az a törvényes út, amelyen mi indultunk és csatlakoznak hozzánk.
- Hisszük hogy a kényszerértékesítéseket az Igazságszolgáltatás, független bíróságaink ítéleteikkel megállítják.
- Hisszük, hogy az alkalmatlan és fenntarthatatlan kölcsönszerződéseinket a bíróságok semmisnek nyilvánítják, ám egyben átalakítják oly módon, hogy azok fenntarthatóvá válhatnak. Mi nem akarunk tartozni, ki akarjuk fizetni azt, ami törvényesen jár a banki befektetőknek, forintban és tisztességes jegybanki kamathoz kötötten, ám megnyúzni, vagyonunkból kiforgatni nem hagyhatjuk magunkat.
- Hisszük, hogy a független bíróságaink ítéleteikkel gátat vetnek a banki ámokfutásnak és a végrehajtói – korrupcióval terhelt – önkénynek.
- Hisszük, hogy a kárérték kimutatásainkat a bíróságok – szakértők kirendelésével – helyben hagyják, és kártérítésre kötelezik a károkozókat. Lett légyen az, például akár a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, avagy a Magyar Nemzeti Bank.